PDSZ: Érdekvédelem, jogvédelem, függetlenség, szolidaritás, szolgáltatás
A PDSz sajtóközleménye az oktatási minimumról
2018. február 15. 12:16, Mendrey László
Cimkék: pdsz, ráció
Az elmúlt napokban a PDSZ-hez is eljutott a Tanítanék Mozgalom és az Oktatói Hálózat, valamint kilenc ellenzéki párt által összeállított „Oktatási minimum”, mely közös oktatáspolitikai alapokat fektet le annak érdekében, hogy kimozdítható legyen az oktatás „szekere” abból a mély kátyúból, melybe az ágazat elmúlt nyolc évének felelősei kormányozták.

A dokumentum rég várt, hiánypótló munka. Sajnálatos, hogy nem teljes az azt megalkotók sora, de így is olyan megállapításokat tesz, melyekkel jellemzően egyetértünk. Ezeket az „Alapvetések”-ben fogalmazták meg, mint pl.:

- az oktatási rendszer senkit nem hagy az út szélén,

- azok a gyerekek, akik megtapasztalják a az emberséges bánásmódot, a demokratikus légkört és a tanulás értelmét

- sikeres, boldogulni tudó, tudatos és emberséges tagjaivá válnak a társadalomnak, akik képesek a kritikus gondolkodásra és önszerveződésre, környezetük felelősségteljes alakítására,

- személyközpontúság, esélyegyenlőség, méltányosság, befogadás, társas tanulás, demokratikus működés, autonómia, és elszámoltathatóság,

- s kiemelik a világnézetileg semleges oktatáshoz való jutás fontosságának jogát.

Megkerülhetetlen az oktatásra fordított költségek emelése (GDP 6%), s ennek következményeképpen az oktatás infrastrukturális helyzetének javítása.

Az oktatás tartalmi szabályozása az autonómia jegyében történhet, a fejlődési sajátosságok figyelembe vételével.

Kiemelik, hogy a társadalmi és szakmai egyeztetések rendszerét újjá kell építeni, az iskolaigazgatók kinevezésekor konszenzusra kell törekedni, s meg kell szüntetni a magyar iskolarendszerre jellemző szélsőséges és rendkívül korai szelekciót. Elutasítanak mindenféle diszkriminációt, s a szegregáció teljes megszüntetését kívánják elérni, akár törvényi szabályozás igénybevételével (jutalmazás/büntetés)

Rendkívül fontos, hogy a pedagógust az alkotó értelmiség részének tekintik, akinek megbecsülését helyre kell állítani.

A szakképzés és felnőttképzés jelenlegi irányát alapvetően elhibázottnak tartják, annak megváltoztatását kezdeményezik.

A felsőoktatás esetében a nyitottságot emelik ki azzal, hogy emelni kell az egyetemekre bejutók számát, s a kimeneti szabályozással kell elérni, hogy a végzők piacképes tudással hagyják el a felsőoktatást. Annak érdekében, hogy az egyetemeken folyó oktatás eredményessége javuljon, biztosítani kell:

- a szervezeti és gazdálkodási autonómiát,

- az oktatási, kutatási és tanszabadságot,

- az egyetemi demokráciát,

- az érdekegyeztetés folyamatosságát, átláthatóságát,

- az objektív finanszírozás lehetőségét,

- s radikális változások szükségesek a pedagógusképzés és az egyetemi oktatók pedagógiai képzése terén, - mindezek megvalósulása érdekében új felsőoktatási törvényre van szükség.

Amit hiányolunk, vagy másként gondolunk:

1. A szerzők az állam feladatává teszik a tankönyvekről és taneszközökről történő gondoskodást. Nem határozzák meg pontosan, mit értenek a „tankönyvválasztás és a tankönyvpiac szabadságán”, s nem indokolják, hogy miért teszik ezt állami feladattá?

2. Fájón hiányzik a dokumentumból a tankötelezett korú tanulók nagymértékű lemorzsolódásának megállítására tett javaslat. Meglátásunk szerint ez a folyamat kétféleképpen orvosolható: a. senki ne hagyhassa el a közoktatás rendszerét szakképesítés, vagy érettségi megszerzése nélkül, vagy b. a tankötelezettség korhatárát vissza kell állítani 18 évre.

3. Az iskolaszerkezet átalakításáról szóló fejezet elnagyolt, általános. Igaz ugyan, hogy említésre kerül a minél hosszabb egységes és általános képzés, de ennél pontosabb megfogalmazásra van szükség. Le kell tenni a garast a jónak gondolt változat mellett.

4. Meg kell határozni azt az időszakot (pl. kormányzati ciklus) mely alatt el kell fogadni azokat a törvényeket melyek, kiküszöbölik a diszkriminációt, szegregációt, megalkotják, előterjesztik és elfogadják az új közoktatási törvényt.

5. Súlyos hiányossága az előterjesztésnek, hogy – ugyan említi a pedagógusok túlterheltségének kérdését – nem foglalkozik a pedagógusok kötelező óraszámának 22-ben, vagy az alatti mértékben történő rögzítésével.

6. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a több szakos kollégák jövedelmét a tantárgyfelosztás függvényévé tegyék! A további szakok esetében ne legyen kérdés a pedagógia szak elismerése!

7. A pedagógust, mint „alkotó értelmiségit” jeleníti meg, ugyanakkor nem adja meg a jogot arra, hogy a pedagógus szabadon dönthessen arról, hogy a kötelező óráin felüli teendőit mikor és hogyan végezze el, ezt a munkáltatói jogköré részévé teszi.

8. Elnagyolt általánosságokban beszél a bérek kérdéséről is. Pozitívum, hogy a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez köti, s a túlmunka kifizetését evidenciának tekinti, mint ahogy azt is, hogy pótlék jár bizonyos többletmunkák elvégzéséért. DE! Nem tesznek említést az illetmények differenciálásának alapjául szolgáló szempontrendszer kidolgozásának kérdéséről, s nincs szó az értelmiségi átlagbér eléréséről sem.

9. A fokozódó pedagógushiány felszámolása érdekében meg kell oldani a nyugdíjasok – közalkalmazotti jogviszonyban történő - „visszafoglalkoztatásának” problematikáját!

10. Kevés szó esik a tanárképzés gyakorlatorientált átalakításáról, az alkalmasság kérdéséről. Budapest, 2018. február 15.

Mendrey László

Képgalériák
2018. november 25.
2018. október 27.
Cimkefelhő
Naptár
Videók
2018. november 26. 17:30
2018. november 17. 11:34