Egyházak

- Az iskolák fenntartásának és működtetésének

– a rendszerváltást követően – kiemelkedő szereplője lett az egyház. A vatikáni szerződés megteremtette az egyházi iskolák állami támogatásának lehetőségét. Az ezredforduló környékén az egymást váltó kormányokon átívelő

– az önkormányzatok kollektív kifosztását eredményező

– megszorítások „eredményeként” a csőd közeli helyzetbe kerülő addigi fenntartók szinte sorban álltak az egyházaknál, hogy átadhassák intézményeiket. Ez 2010-re 572 iskolát jelentett. Ekkor még nem volt elvárás

– sem a szülőknél, sem a pedagógusoknál

– a hitéleti tevékenység.

- A második Fidesz kormány magalakulását követően felgyorsult az egyházi átvétel folyamata, 2016/17-ben már 1308 ilyen intézmény van. Mára már általános elvárás a hitéleti tevékenység mind a diákok, pedagógusok és a szülők körében is. Számtalan helyről érkezik jelzés az érdekvédelmi tevékenység akadályozásáról is. - Súlyos különbségek vannak az „állami” és az egyházi intézmények jogosultságai között: pl. az egyházi iskoláknak nincs körzeti ellátási kötelezettségük, így kiválogathatják a legjobb képességű diákokat, akár az egész országból is. Ez a Klebelsberg Központhoz tartozó intézmények esetében nincs így.

- Annak, hogy az állam saját kezébe vette az intézmények fenntartását és működtetését legfőbb oka az volt, hogy meg kell szüntetni azokat a

– valóban létező – kriminális különbségeket, melyek az ország különböző területei között voltak. Egyforma magas színvonalat teremtünk mondta az akkori államtitkár - ám ez az első pillanattól sem volt igaz, mert az egyházi iskolák finanszírozása mindig magasan meghaladta az „államiakét”.

A Költségvetési Felelősségi Intézet a tavalyi költségvetés alapján kiszámolta, hogy az egy főre jutó támogatási összeg (61.300 Ft) 2,6-szer kevesebb, mint az egyházi iskolák esetében (160.000 Ft). Ráadásul ez 2017/18-ra egyrészt csökken 5%-kal (58.300 Ft –ra - Klebelsberg Központ.) másrészt nő, (200.000 Ft egyházi iskolák). A különbség fokozódik, 3,4-szeresre.

- Ez a pénz az állami iskolák rövidpórázos működtetésére sem biztos, hogy elég. A választások után minden bizonnyal ismét lesznek kréta és egyéb hiányok, míg az egyházi iskolákban feltételezhetően lesz pénz „vajra és fehérkenyérre” is… hiszen az állam (azaz minden adófizető) által nyújtott bőkezű támogatások mellett ott vannak még az egyházak saját bevételei, és az egyházi 1%-ok is.

Nem azzal van baj, hogy az egyházi iskolák (jól)megbecsült részei a magyar közoktatásnak, hanem az, hogy az állami iskolákba járó diákok tömegei (szüleikkel, pedagógusaikkal együtt) kimaradnak ezekből lehetőségekből. A kézzel fogható anyagi előnyökön kívül az egyházi iskolákban módszertani és tankönyvválasztási szabadság van, mely a KK-hoz tartozó intézményekben nincs így.

Nem egyértelmű, hogy az állam tudatosan gerjeszti e ezzel a támogatási rendszerével a szegregáció terjedését, de egyértelműen fokozódó folyamatról van szó.

- Az állam súlyosan diszkriminálja saját intézményrendszerébe járó diákjait (cca. az összes diák 80%-át…)

- minden egyes szülőt, és minden egyes diákot konkrét (a későbbiekben akár forintosítható kár ér)

- az egyházi iskolákba járók esetében sérül a világnézetileg el nem kötelezett oktatáshoz való jog Jogszabályi vonatkozások is felvethetők, mint pl.: 1. 2003. évi CXXXV. az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szól törvény 2. Alkotmány/Alaptörvény, alkotmánybírósági határozatok 3. Eu- s irányelvek megsértése Mit kíván tenni a PDSZ? Meggyőződésünk szerint veszélybe van az állam és egyház szétválasztásának elve.

Úgy tapasztaljuk, hogy a miniszter – miután kiemelt figyelmet fordít az egyházi iskolák dolgára – elhanyagolja a világi iskolákkal kapcsolatos feladatait. Egy szekularizált államban – Magyarország ilyen – ezt nem teheti meg. Felkérjük, ezt ne tegye! Utólagos alkotmánybírósági normakontrollt kezdeményezünk a fennálló helyzettel kapcsolatban, ha erre a jogszabály lehetőséget ad, akkor az EBH-hoz fordulunk.