PDSZ: Érdekvédelem, jogvédelem, függetlenség, szolidaritás, szolgáltatás
Parlamenti vitanap
2016. március 03. 15:16, Mendrey László
Cimkék: pdsz, ráció
Az alábbiakban Mendrey László PDSZ elnök levelét olvashatják el, témája a közoktatás állapotáról tartott március elsejei vitanap.

Tisztelt Országgyűlési Képviselők, Honanyák és Honatyák!

A mai vitanap megrendezésének kezdeményezésekor még csak kevesen reméltük, hogy összefog az ország. S lám, megtörtént. Igaz, ehhez kellett „pártunk és kormányunk” – hosszú évek óta tartó - áldozatos, időt és energiát nem kímélő, éjt nappallá tevő – az ország közoktatását a még mérhető szint legalsó traktusába taszító - szerencsétlenkedése.

Hiszen teljesen feleslegesnek bizonyult a szakemberek, és szakmai szervezetek meg-megújuló felhorgadása, mert az EMMI úrasszonyai és urai minden lehetséges hibát elkövetve verték át a magyar társadalom egészén azt a párját ritkítóan retrográd izét, amit – mindannyiunk nagyobb örömére – nemzeti köznevelési törvénynek nevezünk.

Verték át… átverték a társadalmat, átverték a szülőket, mert európai szintű intézményműködtetést és fenntartást, egyenlő esélyeket biztosító magas színvonalú képzést ígérve vettek ki – a szó szoros értelmében – minden eszközt a kezükből, mellyel beleszólhatnának gyermekeik iskolában eltöltött idejének felhasználásába. Annak az időnek a hasznos eltöltésére gondolok, mely több mint azon órák száma, mint amit egy a közoktatásban tanuló diák a családjával egy adott napon eltölt. Elvéve tőlük így a valódi gyermekkor megélhetésének élményét, belekényszerítve őket egy olyan robotba, mely mindennek nevezhető, csak boldog, kiegyensúlyozott iskoláskornak nem. A szülők hiába fordulnak panaszukkal az igazgatóhoz, a tankerület vezetőjéhez, választ nem kapnak, mert az igazgató és a tankerületi vezető nem illetékes. A KLIK meg nem válaszol. Miért? Mert nem illetékes… akkor ki az illetékes? „Tuggyuk ki…”

Átverték a diákokat, mert ahelyett, hogy bővítenék lehetőségeiket, inkább csak szűkítik azokat. Mert még „Tuggyuk ki” is azt mondta, hogy nem kell „büfészak” a felsőoktatásban, nem kell a sok érettségi a gimnáziumokban. Egyáltalán, nem kell annyi gimnázium sem! Csak azt nem mondja ki – ámbár határozottan sejteti – hogy nincs szüksége a sok vitatkozni, érvelni, érdekeit képviselni tudó, őszinte és tisztatekintetű fiatal felnőttre. Annál inkább szüksége van arra az iskolából kikerülő arctalan tömegre – akiknek épp a jelenlegi oktatási rendszer veszi el a jövőjét – akikre mindig lehet számítani - némi rezsiharc, közmunka vagy az éppen aktuális honmentés és a „boldog, szép jövő” ígéretének újabb és újabb beígérésével.

S azok, akik köszönik, de ebből nem kérnek, mert mást akarnak? Nos, ők Cambridge-ből, Oxfordból, az ELTÉ-ről, a BMÉ-ről, a SOTÉ-ről, küldenek kockásinges képeket, sorra nyerik a diákolimpiákat és őszintén köszönik tanáraiknak azt a tudást, aminek segítségével magas szinten teljesítik – akár - a világ legjobb egyetemeinek is az elvárásait.

S átverték a pedagógusokat is. Őket a legjobban. Őket, akik annyira várták, hogy végre emberszámba vegyék, megbecsüljék őket, megfizessék a munkájukat. Akik még azzal sem törődtek, hogy mennyi veszélyt jelent az a hoffmanni mondat, hogy „innentől kezdve az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat…” Ma már tudják, hiszen a bőrükön érzik. S nem az a legnagyobb baj, hogy sokkal, nagyon sokkal többet dogoznak annál, mint amit a törvény előír. Hanem az, hogy munkájuk hatékonyságát így jelentősen csökkentve válnak a társadalom legnagyobb értelmiségi rétegeként – csalódottá, rezignálttá, közömbössé, kiégetté. Igen kiégetté, mert azt látják, hogy az oktatás irányítóit nem az érdekli, hogy ők valójában milyen pedagógusok. Mennyi az ún. hozzáadott érték, honnan-hová jutnak el Marikával, Pistikével… Nem számít az, hogy mennyit „feccöltek” bele a pályán eltöltött évtizedeik alatt szakmai fejlődésükbe, s nem számít az sem, hogy ők mit gondolnak. Egy dolgot várnak el tőlük, feleljenek meg a „mindenható” állam elvárásainak a minősítésnek hazudott vegzatúrán. S ha ez megtörtént, akkor emelkedik a bérük annyival, mint egy közepesen olcsónak mondható ügyvéd munkadíja óránként, s ha nem szól szájuk, nem fáj majd a fejük.

„Tuggyuk ki” számításai eddig beváltak. Mindeddig sikeresen osztott meg és uralkodott. Arra a fizikai törvényszerűségre (ki lehetett vajon a tanára?) azonban nem figyelt, hogy egyszer minden pohár megtelik, s alkalomadtán bizony túl is csordul. S talán arra sem gondolt, hogy a kör egyszer csak bezárul (ugye, a geometria!), s hogy egyszer minden türelem elfogy.

Mára elfogyott! A szülők, a diákok, a pedagógusok tiltakozása összeért. Elegük lett az álságos kormányzati ígérgetésekből, az álegyeztetések időt és energiát pazarló folyamatából, „állam bácsi” mindenbe beleszóló, minden pénzt elnyelő, mindenütt jelenlévő agresszív jelenlétéből.

Ezért hozták és hozzák létre a (tan)szabadság egyre bővülő köreit, ezért áldoznak pénzt, időt, és energiát – mert azt akarják, hogy gyermekeiknek jobb legyen, s hogy versenyképes tudással boldoguljanak majd itt, Magyarországon.

Nem vitatom, „Tuggyuk ki” is ezt akarja. Az ő Magyarországán.

Amiről én beszélek, az a mi Magyarországunk.

Mendrey László

Képgalériák
2019. december 24.
2019. december 01.
Cimkefelhő
Naptár
Videók
2019. május 05. 17:16
2019. április 03. 21:13