2013 augusztusa óta nagyjából kéthetente árasztja el a médiát a hír, hogy a pedagógusok béremelést kaptak/kapnak/fognak kapni. Legutóbb a mai napon (január 6-án) a köznevelésért felelős államtitkár – Czunyiné dr. Bertalan Judit – örvendeztette meg hallgatóságát a nagy hírrel, hogy idén szeptemberben(!!!) újabb, ezúttal 3,4%-os emelés jut a közoktatás robotosainak.
Csakhogy ez nem hír, ez terelés. A pedagógus béremelés mértékéről és ütemezéséről a 326-os Kormányrendelet intézkedik. Ennek következménye a szeptemberi 3,4% is. Az, hogy a kormány betartja saját rendeletét – egy civilizált országban nem hír - evidencia.
Arról azonban szemérmesen hallgat az államtitkári bejelentés, hogy az emlegetett 326-os eredetileg azt is tartalmazta, hogy a pedagógus bérek vetítési alapja a mindenkori minimálbér. Ezt a rendelkezést mindössze egyszer (a legutóbbi választások előtt két hónappal) alkalmazták, majd a szavazatok bezsebelése után eltörölték… Így, évente kb. 1 havi bérnek megfelelő összeggel kevesebbet vihetnek haza kollégáink.
Az a tény, hogy 2018-ban – várhatóan - ismét választások lesznek, talán adhat némi optimizmusra okot…
Az elmúlt hónapokban egyértelművé vált, hogy az oktatás területén súlyos gondok vannak. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai felmérések jelzései egyértelműsítik, hogy az ágazat súlyos válságban van. Ebből nem lehet kilábalni a permanens béremelésekről szóló hurráoptimista nyilatkozatokkal.
A szakmai érveknek fittyet hányó, politikai akarat mentén kikényszerített „reform” kudarca nyilvánvaló. Az oktatás szereplői, a diákok, hallgatók, szülők, tanárok és oktatók már saját bőrükön érzik ennek következményeit.
A minisztériumi terelés nem is nekik szól. Őket már nem lehet megvezetni. A kirobbanni készülő elégedetlenség leszerelésére, a társadalom - oktatásban nem érintett - többségét akarják felhasználni. De tévednek, immár sokadszor. Mert amilyen az oktatás jelene, olyan az ország jövője.
Ők ezt még nem hiszik, de mi tudjuk.