Tisztelt Kollégák, kedves Barátaink, Sorstársaink!

Önök olyan feladat előtt állnak, melynek teljesítése meghatározó változást okoz a magyar közoktatás – egyébként is – borús horizontján.

A nemzeti köznevelési törvény által jogszabályilag létrehozott Nemzeti Pedagóguskar olyan jogosítványokkal rendelkezik, melyek gyakorlására éppen azok nem adtak felhatalmazást, akikről, és akiknek szólnak a rendelkezések, szabályozók. A kormányzat viszont éppen Önökre hivatkozva kerüli meg őket, akik alkalmazói, elviselői, elszenvedői lesznek az – elvileg – értük, de nélkülük megalkotott, elfogadott szabályozóknak.

Az etikai kódex megalkotói által a legnagyobb jóindulattal létrehozott mű, a pedagógus társadalom heves ellenérzéseit váltotta ki. Az ennek hatására történt módosítások ugyan tompít(hat)nak a leginkább kifogásolt passzusokon, a kódex egészének tartalmát, szellemiségét, megítélését azonban nem módosítják. A hazánkban érvényes jogrend – az élet minden területén - körültekintően gondoskodik a kötelezettségek teljesítésének számon kérhetőségéről, s a jogok érvényesülésnek feltételeiről. Nincs ez másképp a közoktatás területén sem. Indokolatlan a szabályok duplikálása, felülírása.

Kedves Barátunk!

Nehéz döntés, súlyos kihívás előtt áll küldöttgyűlés közönsége. Kötelességtudóan adja igenjét egy – a szakma által - nagytöbbséggel elutasított kódexre, vagy pedig visszautasítja azt. Bármelyik döntése legális, de csak az elutasítás legitim.

Tisztelt Sorstársunk! Gyakorló pedagógusként, s a PDSZ elnökeként, arra kérem, hogy NE legyen póráz a mindenkori kormányzat kezében, s NE rakjon szájkosarat önnön fejére!

Tisztelettel: Mendrey László elnök, PDSZ

Budapest, 2015. november 9.